2014. május 21., szerda

Az első minionom :)




Erősen úgy látom, hogy manapság nem világ a világ minionok nélkül. :)

Olyan népszerűségre tettek szert ezek a kis sárga tökkelütöttek, hogy a torták világát sem kerülhették el, így aztán az én konyhámat sem.

Egy nagyon kedves ismerősöm szülinapjára készült ez a kis példány, aki Dave névre hallgat és rajong a banánért, akár a többi haverkája. :)
Ő azonban belülről egy citrusos piskótában vaníliakrémmel és áfonyapürével volt töltve, kívül pedig marcipános cukormasszával burkolva.

Kicsit izgultam, hogy fog-e eléggé hasonlítani a végén az igazi Dave-re, úgyhogy igyekeztem nagyon precíz lenni. Szerencsére a magassága ellenére nem dőlt meg és viszonylag szépen sikerült burkolni, az illesztéseket meg jól eltakarta a melósgatyája. :P

Sok boldogságot Anna! ;)

2014. május 19., hétfő

Tortadíszítés workshop 1.0 :)




Drága Híveim! :)
Örömmel jelentem, hogy hamarosan indul első félnapos tortadíszítő tanfolyamom a Magnóliák Műhelyében! :)

Sokadik unszolóként a nagyon szimpatikus és sokoldalú Magnóliák Műhelye Élményháznak adtam be a derekam és remélem, hogy meg tudok majd felelni az elvárásoknak, illetve a jelentkezőknek, hogy hatékonyan átadhassam, amit tudok.

A képen látható kis nyárias tortácskát fogjuk együtt elkészíteni a burkolástól a marcipánfigura elkészítéséig, majd mindenki haza is viheti, amit alkotott. Közben igyekszem a marcipánnal való formázással kapcsolatban átadni a tapasztalataimat és gyakorlatban is megmutatni, hogyan kezeljétek az anyagot.

Az első tanfolyam időpontja 2014. május 31. és 4 óra alatt reményeim szerint el is készülünk, ha annyira lelkesek vagytok, amennyire én. :) A helyszín Budapesten, a Salt'n Pepper Főzőiskola, a Váci út 112-ben.

Lehetőség van előfoglalásra is május 20-ig, mely időpontig kedvezményesen jelentkezhettek. A tanfolyam részleteiről minden információt megtaláltok a Magnóliák Műhelyének oldalán ITT
Jelentkezni lehet az info@magnoliak.hu e-mailcímen. 

Még maradt pár hely, siessetek! :)

2014. május 14., szerda

Asztalrészlet 90. születésnapra



Nagyapókám testvérbátyjának készítettem ezt a tortát, aki most töltötte be a 90. életévét. 
Vidám, nagycsaládi ünneplés kerekedett a köszöntésből, alig fértünk el a házban, mondhatni mindenki ölében ült valaki, főleg, hogy annyi unoka és dédunoka volt jelen.

A nagy eszemiszom, dínomdánom után jött a két meglepi torta, melyből az egyiket én, a másikat egy kedves, szárnybontogató hobbitortás rokonom prezentálta. Még szerencse, hogy mindketten készítettünk tortát, különben biztosan nem lett volna elég. :)

Az én tortám Laci bácsi aktuális időtöltését hivatott megjeleníteni, azaz idősebb korára az olvasás és a versírás tölti ki leginkább a napjait. A szintén cukormasszából készített kis régies papírdarabkára firkantott születésnapi köszöntést erősíti egy régmúlt időket idéző tintásüveg és lúdtoll, a vaskos könyvre helyezett szőlőfürt pedig Laci bácsi régi nagy szerelmét a borászatot szimbolizálja.

Az alátétet is teljes egészében bevontam házi cukormasszával és faerezetet igyekeztem neki imitálni airbrushal és kézi festéssel. Élőben annyira természetesre sikerült, hogy szegény nagyapókámra kétszer is rá kellett szólnom, hogy ne fogja meg, mert az nem fa, de ő mindig visszaszólt, hogy "de hát csak az alját fogom, az fa!". :))) Így aztán lett is néhány horpadt ujjlenyomat a felületen, ám még így is körbeugrálták a gyerekek és lelkesen bontogatták az alkatrészeket, hogy leellenőrizzék, biztos minden ehető-e rajta. :)


Természetesen újra kalandos volt az elkészítése a tortának, amit már úgyse hisztek el nekem, mégis elmesélem. :) Itthon Budapesten megcsináltam félkészre a tortát, azaz az alátétet és rajta a könyvet, majd leszállítottam 200 km-rel arrébb. Aztán ott kiderült, hogy anyukám hűtőjébe nem fér be az alátét. Jó, lássuk nagypapiék hűtőjét. Abba még annyira se! Ezért visszacűgöltem anyumékhoz, ahol leoperáltam a könyvet két hatalmas konyhakés segítségével, rátettem egy tálcára, az alátétet meg vissza a dobozba. Indulás előtt elkészítettem az alkatrészeket, papír, toll, tintatartó, szőlőfürt, könyv vissza, levelek megfestve. Újabb 40 km utazás, hűtőt meg se néztük, reméltük, hogy a garázsban elég hideg lesz. Csoda, hogy a könyv túlélte ezt a sok viszontagságot, míg az ünnepelt elé nem került, bár egy kicsit megrogytak a szélei és ki is fényesedett rajta a "bőr", a körülményekhez képest mégis jól bírta azt hiszem.

Tortaként magát a könyvet lehetett felszeletelni, amit csokikrémmel és meggyszemekkel töltöttem, nehogy nagyon mellényúljak az ízesítéssel. 
Megható, szép pillanatokban volt részünk mindannyiunknak, akik ott lehettünk, amihez hozzájárult, hogy a két "kisöreg" visszaemlékezéseit és a családról szóló szép gondolatait hallgathattuk, azt hiszem mind abban reménykedünk, hogy ilyen szép családi körben öregedhessünk meg. :)

Isten éltesse Laci bácsit! Én még a 100. szülinapi bulijára is szeretnék tortát vinni! :)

2014. május 7., szerda

Marcipánlányok




Tudom, tök szánalmas egy cím, de akárhogy gyötörtem az agyam, nem tudtam jobbat kitalálni a bejegyzésnek. :)

Hogyan is adhatnék nevet egy olyan tortának, ami két ünnepeltnek készült egyszerre és csak a látvány beszél magáért, a téma nem?
A két ünnepelt, két unokatestvér, akik fiatal lányként egészen más érdeklődésűek és lelki alkatukat nézve is a két végletet képviselik. Az alsó szinten ülő leányka sportos, fiús alkat, mégis megvan benne a nőiesség minden eleme, így a figurát sem akartam azért teljesen elfiúsítani, bár focilabdát és fozimezt adtam neki.



A felső szinten, a fa tetején ülő leány egy igazi hölgy, finom lelki alkattal és ízléssel, így, bár nem ismerem őt személyesen, valahogy így képzeltem el, ahogy ábrázoltam, romantikus stílusban. Mint utólag kiderült, az ő karakterét nagyon jól sikerült eltalálni. Szerettem is csinálni a kis fodros rucit, amit megálmodtam hozzá.
A focis lánykával már nehezebb dolgom volt, mert csak egy profilképet kaptam róla feltűzött hajjal, így nem tudtam a karakterét igazán elképzelni, de próbálkoztam azért. :)

Az alsó szint étcsokis, a felső könnyű mascarponés-gyümölcsös, kívül a szokásos fondantbevonat.

2014. május 5., hétfő

Ornithogalum dubium cukorból




Az Ornithogalum dubium, másnéven narancsszínű madártej, avagy Betlehem csillaga, mint megtudtam. :)

Barátnőm neve napjára készítettem, aki nagyon otthon van a botanikában (többek között) és ez az egyik kedvenc növénykéje, ami nagyon érzékeny és csak a tél végétől virágzik egy rövid ideig. Épp emiatt a múlandóság miatt gondoltam ki már igen régen, hogy egyszer, ha már kicsit megügyesedtem cukorvirág-témában, elkészítem neki cukorból, hogy egész évben gyönyörködhessen benne.

Persze nem tökéletes, mert élő növénykét nem tudtam közelebbről megtanulmányozni hozzá, csak fotókat nézegettem, de remélem ő sem keresi a gyökereket és számolgatja a levélkéket rajta. :)


LinkWithin

Related Posts with Thumbnails