2013. június 28., péntek

Hamburger torta



Marcipán husival és cukorsalátával. :D

Mondjuk minimum Mick Jaggernek kell lenni ahhoz, hogy valaki bele bírjon harapni ebbe a kis termetes hambikába, ugyanis körülbelül 25 cm magas volt cakumpakk. XD

Nagyon kedves Segítsütis sütőtársamnak, Epercsók Erikának készítettem és a fotók is tőle valók, ugyanis én ilyen ügyesen nem tudok fényképezni, nála meg pont kéznél volt a profi gépe. Érdemes egyébként a blogján körülnézni, mert nem csak a fotók gyönyörűek, de még olyan csodálatos ételkölteményeket is találtok ott, hogy leesik az állatok..
Erika csak annyi instrukciót adott, hogy olyan igazi retrós békebeli hamburger legyen nagy puffancsokkal és lehetőleg dupla husival, sajttal és a szokásos zöldekkel. 

A puffancsokat úgy oldottam meg, hogy két félgömböt rendesen szeletekre vágtam és úgy töltöttem meg, majd külön-külön burkoltam.
A dupla husival volt egy kis gondom, mert nem akartam tömény cukormázzal megtölteni a két zsemle közti részt, így hát kis piskótakorongokat vontam be marcipánnal és egymás mellé csúsztatva helyeztem el őket. A saláta, paradicsom, hagyma és sajt imitációja is marcipánból készült, csak a zsemléket burkoltam a szokásos fondanttal.
Nincs nagy gyakorlatom az ilyen dolgok élethűvé tételében, de most kivételesen trükköztem kicsit az airbrushal és az alátétet is lefújkáltam hozzá szép kis terítőkockásra. :)

A "hambi" egyébként mogyorós-csokis tésztából készült, közötte tonkababos csokikrémmel. Nyami...



2013. június 23., vasárnap

Esküvő pöttyökkel és madárkákkal




A képeken az idei első esküvői projektem eredményét láthatjátok.
Végre-végre befutottak a helyszínen készült képek is, amiket már nagyon vártam, mert nekem megint nem sikerült normálisakat lőni. Berey Barnabás fotós követte el őket, hálás köszönet érte!
 
Dóri és Máté, nagyon kedves, aranyos fiatal pár, csak úgy sugárzik róluk a vidámság és szeretet, öröm volt nekik tortát készíteni. Még a napocska is úgy döntött, hogy csak nekik süt az esküvő napján, mert ez volt májusban az első igazán szép, napos hétvége. :)
Ez mondjuk nekem nem volt annyira üdvözítő, ugyanis tortakészítés szempontjából nem éppen ideális kánikulában dolgozni úgy, hogy ráadásul este még egy jó kis vihar is jött szép adag eső kíséretében, ezáltal olyan pára lepte el a konyhámat, hogy még. Szerencse, hogy addigra már a két nagyobbik tortakarikát beburkoltam, de a maradékkal nagyon meg kell küzdeni. A másnap beköszöntő nagy párás meleg újabb problémákat okozott, ugyanis szegény Máténak fél órát kellett a napon aszalni a tortákat, mire hűtőbe kerülhettek, ezáltal sajnos a nagyobbikról le is potyogott egy rakás pötty, ami a képeken is látszik, plusz megrogyott kicsit az alsó szint, ettől a második szalagos díszítés elmozdult, lehet, jobb lett volna, ha nem is látom. :((
Szerencsére ők nem érezték ezt akkora hibának és nagyon tetszettek a torták, de nekem egyre inkább elgondolkodtató az, hogy érdemes lenne alkalomadtán elkísérni az ilyen nagyobb tortákat, hogy a helyszínen felmerülő kisebb javításokat el lehessen végezni...
 
                              
 
A kisebbik tortát a szűk körű ebédhez, a nagyobbikat pedig a bulizós vacsorához terveztük. Eredetileg csak egy madárkapár készült volna, de aztán úgy éreztem, hogy az a mókás kis pár, ami a nagyobbik tortára került, már nem passzolna a kisebbikhez, főként a méretük miatt, így ahhoz egy kisebb, stilizáltabb párocskát készítettem. Egyébként a cilinderes madaras díszt egy referenciafotó alapján készítettem, tehát nem saját ötlet, de azért az eredetihez képest átalakítottam kicsit.
A kicsi tortához készített girland viszont az én ötletem volt, ugyanis Dóri megmutatta, hol lesz a helyszíne az esküvőnek. Ez egy nagyon helyes, bohókás kis vendéglő a Kopaszi gáton, amolyan rockabilly-stílusban, kockás abroszokkal, girlandokkal, stb. Direkt úgy válogattam hát össze a kis girlandhoz a zászlócskák színét és mintáját is, hogy ehhez passzoljon, szerintem nagyon aranyos lett.
 
A pöttyözésnél szerintem szereztem pár újabb ősz hajszálat, a vége felé már kezdtek kicsit összefutni a szemem előtt.. 
A kicsivel meg vagyok elégedve, csak a nagy tortával vannak problémáim, most már igazán szükségem volna professzionális körülményekre, hogy ne kelljen ilyenek miatt bosszankodnom. :P Tulajdonképpen akkor teljesen szabályosnak láttam, csak utólag nézegetve a képeket gondolok arra, hogy valami vízszintezőt kellett volna a tetejére tenni, vagy ilyesmi, de hát konyhában készült, nem barkácsműhelyben, bár nem áll attól sem túl távol a dolog. ;) 

 
A kicsi epres-túrós ízesítéssel készült, a nagyobbiknál alul egy étcsokis-tejszínes, középen túrós-citromos mousse, felül szedres-joghurtos.
A képeken lehet, hogy nem látszik annyira, de a torták alapszíne bézs volt, erre jött a törtfehér díszítés, illetve a nagyobbik torta középső emelete gyöngyház-színű lüszterfestékkel volt átkenve, ettől lett olyan selyemfényű.
 
Sok boldogságot az ifjú párnak! :)

 

2013. június 18., kedd

Egy telhetetlen hernyócska és egy mozdony a négyévesnek



Minden áldott évben itt sápítozok, hogy telik az idő... és tényleg! Már 4 éves az én nagy, okos fiacskám. :)
Jó lesz, ha lassan elkezdem az általános iskolai tanulmányaimat is felfrissíteni, mert pikkpakk kezdhetem a korrepetálást... Na meg milyen lesz beégni ugye, ha nem emlékszem molekuláris biológia alaptéziseire... ;)

Idén is megkérdeztem persze, hogy milyen tortát szeretne. Gondolkodás nélkül rávágta, hogy Thomas, a gőzmodonyt ide, de izibe, amit sejtettem valahol, de ugye az ember amíg él, remél. Próbáltam kicsit győzködni, hogy igazán, kérjél bármit, a Mami majd megcsinálja, de ő nem éppen abba az irányba hagyta magát befolyásolni, amerre én akartam, inkább elkezdte felsorolni az egyéb járműveket, úgyhogy napolnom kellett a kérdést. Aztán az a mentő ötletem támadt, hogy az olvasmányos mesékre terelem a figyelmét, így merült fel, hogy a régi nagy kedvence, a telhetetlen hernyócska című kis lapozgatós mesekönyv kerüljön szóba. Eric Carle klasszikus mesekönyve már babakora óta rendszeresen előkerül, mint gondolom sok kisgyerek számára, de még nekem felnőttnek is nagyon megkapó a festményszerű kedves illusztrációkkal. 

Nagyon egyszerű a történet és ezáltal aranyosan megjeleníthetőnek gondoltam tortában is.  A sztori szerint a kis hernyócska végigrágja magát egy csomó ételféleségen, mígnem nagy kövér hernyóvá nem hízlalja magát, majd bebábozódik és pillangóvá változik. Gyertyafújás után rögtön el is mesélte Bobek a családnak, míg én forgattam a megfelelő irányba a tortát. :)
Kicsit elnagyoltak lettek a díszek, mert annyi időm még nekem sincs, hogy egy az egyben lemásoljam az egész könyvet, de talán a hangulatát sikerült jól megragadni. 
Alul mascarponés-vaníliás málnatorta volt belsőleg, felül pedig bocifoltos csoki-vanília.


Az ovis ünneplésre persze kapott egy kis Thomast is, szintén bocifoltos töltelékkel, nehogy szó érje a ház elejét. Szép nagy marcipánfigurát készítettem, remélve, hogy majd szétossza a pajtikák között, ehhez képest a konyhásnéniktől kellett elkérni, mert kérésére gondosan félretették. Kifelé jövet kedvesen mutogatta a szembejövőknek, hogy "nézd... Thomas! Megnézheted, ha akarod..." Milyen nagylelkű, nem? :)))


2013. június 12., szerda

Kis elegáááncsos névnapi torta




Úgy, de úgy el vagyok maradva a torták mutogatásával, hogy azt el sem hiszitek!
Csak úgy tudom behozni a hátrányt, ha konkrét mutogatásba kezdek a szövegelés helyett, így ezen elhatározás első darabja ez a névnapi tortácska.

Dupla ünneplésre készítettem, ahol egy fiatal és egy idősebb hölgyet köszöntöttek, ezért valami olyan stílust kellett neki kitalálnom, hogy mindkettőjükhöz passzoljon. Szóval valami nem túl konzervatív, meg nem is túl trendi dologban gondolkodtam, ez sült ki belőle.
Virággal névnapon nem annyira lehet mellélőni, ezért egy kis rózsaszín szellőrózsa került rá és visszafogott mentazöld alapot képzeltem hozzá. Az írókás díszítést kicsit elbénáztam, mert nem jól kevertem ki a masszát, de szerencsére nem lett olyan feltűnő.

Konkrétan már nem is emlékszem, hogy milyen tölteléke volt, az az egy biztos, hogy nem csokis. Viszont tuti, hogy házi fondantbevonattal készült. :)


2013. június 4., kedd

Kisvakond torta harmadik felvonás



És újra Kisvakond a terítéken! :)
Nem most készült éppen, de időközben el voltam foglalva menyasszonyi torta készítéssel is, ami picit leszívta az energiáimat, így nem bírtam nagyon a blogot gondozgatni.

Ez a kis aranyos itt egy hároméves kislánynak készült, akinek azonnal meg is lett mutatva a torta, amint anyukájának odaadtam. Nagyon örült neki a kis drága, és azonnal kétségbe esett, mikor vissza akartuk csukni a doboz tetejét, hogy most akkor mi lesz, miért nem láthatja, ha egyszer az övé. :)
A Kisvakond három kis haverkája fontos volt, hogy a tortára kerüljön, így egy kis egyszerű csoportképet találtam ki, hogy mintegy köszöntsék az ünnepeltet, így próbáltam élővé tenni a kis társaságot. Persze az egyszerűség csak a torta dekorációjára vonatkozik, mert a figurákkal szokás szerint elszórakoztam egy ideig, nem is beszélve a legalsó díszítőelemről, a kis zöld gazokról.

Csokitorta volt fondantbevonattal és marcipánfigurákkal.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails