2013. május 29., szerda

Lemezjátszó torta Dj Palotai szülinapjára




Már nem az első eset, hogy van szerencsém különleges emberkéknek tortát készíteni, és ezt annyira imádom, mert nekem igenis számít, hogy nem üres piskótatömeg van a kezem alatt, hanem egy kis lelket is bele lehet tenni. Szeretem mindig feltérképezni, hogy kinek is készítem a tortát, ez esetben pedig sokkal könnyebb volt a dolgom, mint általában, mert az egyik legigényesebb és hosszú évek óta legaktívabb hazai lemezlovasunkról azért viszonylag sok információ elérhető.
Én mégis a legjobb barátnőmhöz fordultam, aki velem ellentétben eléggé otthon van az elektronikus zenében. Csak annyit írtam neki, hogy kinek készítem a tortát és máris egy hosszú, kimerítő, ám nagyon lelkes jellemzést kaptam, amiből, ha megengeditek muszáj idéznem a cenzurázásom után megmaradt részeket. :))
"Apura, azaz Dj Palotaira mindig is felnéztem, mert kib... jó dj, nagyra tartom, és megtanította nekem, hogy nincs rossz zene, csak rosszkor felrakott... Félelmetes tudása van, pontos dj, nagyon széles palettáról is tud dj szettet rakni, ami hallgatható tud lenni. El se merem képzelni mennyi lemeze lehet, igazi megszállott... Azon a mezsgyén lavírozik jól, ami neked is a legnagyobb nehézséget okozza. Mégpedig: egyediség versus populáris igény.... Sztem nagyon ikrek. Imádom az interjúit olvasni, nagyon jó gondolatai vannak. Csomó dolgot meg tud fogalmazni a zenéről, amit én sose... Úgy tudom Ő nem állt be egy zenekarba se dj-skedni (szinte mindegyiknek van az utóbbi tíz évben), nem hódolt be senkinek, így maradt a naprakész dj vonalon... Szóval ő nagyon klassz ember lehet, aki szakmai tálentum... évekkel ezelőtt is cipelte a nehéz lemezes táskáit az éjszakában. Utóbbit azért emelem ki, mert manapság alig játszanak ám már lemezjátszóról a dj-k, gépekről nyomják, egérrel kattintják össze a szettet, művészet olyan értelemben a dj szakma, ahogy Palotai csinálja."
Na nekem ennyi bőven elég volt ahhoz, hogy nagyobb affinitással lássak neki a munkának! :)



Egy Technics lemezjátszó volt a modellem, persze csak nagy vonalakban, mert annyi féle létezik és  egyik bonyolultabb, mint a másik, főleg, ami a lemezjátszókart illeti. A legnagyobb gondot épp a forgófej, vagy miaszösz okozta, mert egy fotón se tudtam rendesen megfigyelni, elérhető közelségben pedig nincs hasonló gépezet. Szóval félig-meddig inkább kisakkoztam, hogy a hátulja, hogy kapcsolódik az elejéhez és milyen elven is mozgatódhat a kar, bár sok értelme nem volt, mert szerintem senki se figyelte. :) Ugyanez volt a gondom az arányokkal, valószínűleg teljesen más méretezés lett volna élethű, de hát muszáj meggyőznöm magam róla, hogy annyira csak nem lehetek maximalista, hogy minden tárgy után készített tortához beszerezzek egy eredeti modellt is.
30 szeletes csokitorta volt egyébként, de állítólag megintcsak nem akarta senki felvágni, amiért mérhetetlenül bosszús vagyok,  mert irtó klafa belga csokikrémmel töltöttem, grrr.....

Isten éltessen "Apu"! Okozz még sok önfeledt percet az Ifjúságnak! :)

A buliról nézegethettek képeket ITT.



A fotókat a Corvintető bulihelytől kölcsönöztem innen.



2013. május 20., hétfő

Umizoomi torta


Umizoomi csapat az animációs interaktív mesesorozat címe, amiről ezt a kis tortát mintáztam.
Tök jó, hogy Lotti harmadik szülinapjára is én csinálhattam a tortát, ha megérem a negyediket is, már tuti emlékezni fog rám, legalábbis ebben a formában. :)

Itt most nem is annyira a torta díszítésére helyeztem a hangsúlyt, hanem a figurákat próbáltam minél jobban megformázni. Utólag nézve Milli ruhájának színét nem sikerült hajszál pontosan eltalálni, de azért összhatásilag szerintem nagyjából sikerült elkapni. A fiúcskát Geonak hívják, ha jól emlékszem, vagány félmosolyt kapott, a robothaver Bot (bazi fantáziadús elnevezés...) pedig nem is figura, hanem egy kis süti belsőleg, mert úgy gondoltam, hogy a hordó alakját pont klasszul felvenné egy muffin és egy kis félgömb alakzat. Eredetileg lába is van szegénynek, de a súlya belepasszírozta a tortába, gondolom azért Lotti megtalálta evés közben. :P

Belsőleg - mint mindig - mascacarponés könnyű krém eperdarabokkal zabpelyhes-nádcukros piskótával gyerekbarát jeligére. :)


2013. május 14., kedd

Minitorták eljegyzésre



Először is egy körkérdés. Mindenkinek elege van már a bajuszmániából, vagy csak nekem???

Akik egyetértenek velem, biztosan meglepődnek, hogy akkor mi a fenét akarok itt ezzel a bajusszal. :))) Jelentem, megtaláltam az egyetlen megoldást, ahol még létjogosultsága lehet egy bajusz mintának, íme! :D

Na félre a tréfával, igazából már nagyon régóta lapulnak nálam ezek a nyalókák, amik nagyon klasszak, de ezidáig nem találtam a helyüket a hasamon kívül. Most azonban szűk körű eljegyzésre kellett volna egy pici tortát csinálnom, pontosabban bármilyen sütit, rám volt bízva. Mivel két szülő és az ifjak voltak csak jelen, annyi volt a kívánalom, hogy legalább négy személy meg tudja kóstolni, valamint legyen vicces, de azért szép is. Hát a vicces részét volt hivatott képviselni ez a női vonalat jelölő csókos száj és a férfias oldalt támogató bajusz.



Belül tonkababos csokitorták voltak a kis drágák, kívül a szokásos fondantbevonat. Gondoltam cukormasszával egy kis régimódi öltözetre emlékeztető ruházattal teljesíthetem a szépségre vonatkozó kérést, így az úr kapott egy zsabós nyakú inget berakásos mellénykével, a hölgy meg egy fodros-bodros kis muszlinruhát. Értelme nincs sok, de azért jól néznek ki, nem? :)
Bevallom ezzel a két kis szösszenettel dolgoztam annyit, mintha egy komplett tortát kellett volna csinálni, úgyhogy ilyet biztosan nem árulnék a boltomban, ha lenne.

A nyalókák természetesen a Málnacukortól valók, ezúton is köszönet érte!

Sok hosszú, boldog együtt töltött évet, ám rövid jegyességet kívánok Balázsnak és Nikinek! ;)


2013. május 6., hétfő

Singer varrógép torta



Barátnőm nagymamájának 80. szülinapjára készült ez a Singer. Vicces volt a köszöntés, mert mikor a tortát feltálalták, a nagyi mogorván nézett a családjára és felháborodottan kérdezte: "Minek vettetek nekem varrógépet??? Tudjátok, hogy évek óta nem varrok!" :)))
Ez nekem jóleső volt hallani, mert akkor azt jelenti, hogy szemüveg nélkül vizsgálva egész jó lehetett a végeredmény. Magam nem voltam vele megelégedve, persze csak ahhoz viszonyítva, hogy ennél sokkal rosszabbra számítottam, mikor elvállaltam a feladatot. Rég kínlódtam ennyit tortával, azt azért el kell mondanom...
Állítólag pont egy ilyen modellen tanult varrni  a néni annak idején, úgyhogy egész véletlenül sikerült ráéreznem, hogy még személyre szabottabb legyen a torta. :)

El kell mesélnem elöljáróban, hogy kifejezetten ellenérzésekkel viseltetek az olyan torták irányában, ahol vázszerkezetekre kell építkezni, mint külföldi tortaművészek is csinálják. Itt viszont a barátnőm nem tágított, neki álló varrógép kellett, azt meg más úton-módon nem bírtam volna összehozni.
Itt konkrétan az alsó "fadobozka" képviseli a tortát, a felső varrógép szerkezet túlnyomó része sajnos ehetetlen anyagokból készült. Életemben először kénytelen voltam kipróbálni a gabonamassza nevezetű förmedvényt, ami puffasztott gabonaszemekből és pillecukorból áll, és amit természetesen a kutya nem akarna megenni, mégis ehetőnek titulálható. Hát tapasztalatom semmi nem volt ezzel a cuccal, így valószínűleg ezért nem is működött igazán jól a kezem alatt, vagy érezte a szerencsétlen, hogy eleve utálom, így nem volt hajlandó engedelmeskedni. Funérlemezkéből és tiplipálcával, meg saslikpálcával építettem egy vázat, hogy majd a felső részt az tartja meg, de kétszer is neki kellett futni, hogy ne billegjen és kibírja a majd 300 kilométeres utat Szlovákiába.
A megfelelő stabilitás elősegítése érdekében az alsó tortarészt is másképp töltöttem be, mint ahogy szoktam. Feketeerdő torta volt a kívánalom, de miután az eredetileg nagyobbrészt tejszínehabos töltelékkel készül, itt egy kicsit trükköznöm kellett, nehogy valami deformitás következzen be. Több rétegben töltöttem így és háromféle krémmel egy belső csíkozást kapott a torta, a meggyszemeket meg próbáltam precízen egyforma távolságban elhelyezgetni egymástól, hogy azok is tartsanak valamit rajta.

Ja! És azt még nem is mondtam, hogy a trópusi meleg utáni első csapadékos napra esett a munka, ami nem kedvez a burkolásnak a magas páratartalom miatt, így nagyjából a fondantmassza szanaszét nyúlt, harmadik nekifutásra sikerült csak beburkolni a tortát. Gondolhatjátok milyen szépeket mondtam magamban...
A hiányzó alkatrészeket kéretik nem számonkérni rajtam, örülök, hogy ennyire futotta egyáltalán, főleg, hogy csak fénykép szolgált modellül hozzá. Az esetleges aránytalanságokkal is tisztában vagyok, különösen a forgatókar tekintetében, ami előbb készült, mint a torta és rögzíteni se volt valami egyszerű. A végső pingálásnál nem maradt már idő igazán plasztikusra kivitelezni, de az utolsó előtti pillanatban még eszembe jutott, hogy mi volna, ha a néni születési évszámát ráfesteném. Szerencsére barátnőm jóváhagyta az ötletet, szerintem ez egy elegáns megoldás volt, mert természetesnek hat, nem feltűnő és mégse vágja úgy direktben az ember arcába, hogy hány éves lett már megint. :)

Na mindegy, túl vagyok rajta, lehetett volna szebben cizellálgatni, ha a kínlódások után maradt volna még rá idő. Mindenesetre felhívom kedves ismerőseim figyelmét arra, hogy ilyen és ehhez hasonló tortaötletekkel szíveskedjenek a Nemzeti Sóhivatalt felkeresni! :P

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails