2010. augusztus 29., vasárnap

Counter Strike logós torta

A Counter Strike, egy stratégiai számítógépes játék, mint megtudtam. Totál le vagyok maradva, mert fogalmam sem volt, hogy ilyen is van, bár gondolom még jócskán akad ilyen sötét lyuk az életemben a mai trendekkel kapcsolatban.

Ez a torta Norononak készült, nagyon kedves bloggerina kolléganőmnek - ha szabad így mondani -, aki a 14 éves nagy fiacskáját lepte meg vele. Ajánlom mindenki figyelmébe a blogját, gyönyörűséges ékszereket készít! (Majd cserébe én is kérek valami szépséget, és ezt veheted nyugodtan fenyegetésnek is! :)))

Viszonylag egyszerű a díszítés, a tetején a logó, a terepmintát meg eredetileg csak az oldalára terveztem, aztán úgy gondoltam, hogy felterítem a tetejéig, hogy kicsit olyan legyen mint, ahogy a katonai objektumokat szokták elrejteni ilyen lepellel, kicsit plasztikusabban és kidomborodó mintákkal.

Ízben annyit tudok mesélni, hogy ribizlis-joghurtos-tejszínes krémmel lett töltve és a fondant citromízűre csináltam, mert az ünnepelt nem szereti a marcipánt. A visszajelzés alapján nagyon bejött neki. :)



2010. augusztus 25., szerda

Barackos-szedres fészkek habcsókrózsákkal - avagy, kétszemélyes piteparty :)



Biztosan más is jól ismeri azokat az alattomos kis őszibarackokat, amik szépek, pirosak, hívogatóak, de kemények, mint a kő, és soha az életben nem is szándékoznak megpuhulni. Na ezek kerülnek egy süteménybe jól összevágva, másképpen nem lehet őket élvezhetővé tenni. Ilyenek voltak nekem is itthon, plusz egy kevés maradék szeder. Gyorsan improvizálnom kellett valamit, így születtek ezek a kis sütemények, melyekben a barack kellően megpuhult és kiengedte igazi zamatát is.

Közben rájöttem, hogy a sima kristálycukorból is kifogytam, így a kedvenc lágy barnacukromat használtam fel, ami most is nagyon jól bevált. Ezek a kis jénai edénykék össz-vissz 15 cm átmérőjűek, így kettőt készítettem, de ez a mennyiség szerintem egy normál piteformát is kitöltene. Tapasztalataim szerint, az ilyen saccra összedobott tésztácskák szoktak a legjobban sikerülni, így előrelátóan ismét méricskéltem közben, amit nagyon jól tettem, mert szerintem rendkívül kellemes íze van, máskor is fogom használni.

Hozzávalók:

10 dkg vaj vagy margarin

10 dkg lágy barnacukor

1 tojás

17 dkg liszt

5 dkg finomra darált mogyoró

fél csomag sütőpor

2 db nagy őszibarack

10 dkg szeder

kekszmorzsa

5 dkg porcukor

A tojást szétválasztottam, fehérjét félretettem. A vajat a barnacukorral robotgép segítségével jól kikevertem, majd hozzáadtam a tojás sárgáját és tovább kevertem, míg karamellszínű krémmé nem változott. A lisztet összekevertem a finomra darált mogyoróval és a sütőporral, majd a vajas keverékkel jó alaposan összegyúrtam. A tésztát alufóliába bugyoláltam és rövid időre (kb 20 perc) a hűtőbe tettem.

A barackokat megmostam, meghámoztam és vékony szeletkékre vágtam. A szedret megmostam és papírtörlőre tettem száradni.

A hűtőből kivett tésztát kettévágtam és két kis tűzálló edénykét kibéleltem velük. A szélén lelógó felesleges tésztát vékony rúddá sodortam, körbevezettem a fészkek peremén és villával lenyomkodtam körben.


A tésztafészkek belsejét megszórtam kekszmorzsával. Nekem vajas édes keksz (shortbread) állt rendelkezésemre, de bármilyen más megteszi, csak azért kell, hogy a gyümölcsök leve ne áztassa át a tésztát. A barackokat legyező alakban elrendeztem a fészkekben és megszórtam egy kevés barnacukorral, hogy sülés közben karamellizálódjon. A gázsütőt előmelegítettem, majd 5-ös fokozaton kb negyed óra, húsz percet sütöttem.

A tojásfehérjét habbá vertem, majd hozzáadtam a porcukrot és azzal már egész keményre vertem a habot, majd nyomózsákba töltöttem. A szedret elrendeztem a barackon, majd a tojáshabból rózsákat nyomtam a sütemény tetejére. A gázt visszavettem 3-mas fokozatra és így sütöttem tovább még negyed órát, míg a habcsókok elkészültek és a tészta teljes egészében át nem sült. Tulajdonképpen csak addig vártam, míg a habcsókok tetejét egy icipicit meg nem kapta a láng, addigra az egész sütemény késznek tekinthető.


2010. augusztus 23., hétfő

Extragyors minitorta


Barátnőmékhez mentünk babalátogatóba, de a látogatás lehetősége aznap derült ki, így hiába készültem én a babának ajándékkal, a mamát se lehet ilyenkor kihagyni. Szerettem volna eredetileg egy igazi babaérkezős tortát készíteni neki, de arra már nem maradt idő, így a kész tervet félretettem egy másik alkalomra és gyorsan összedobtam ezt a pici, de nőies tortácskát.

Maradék piskótából szabtam egy nagy bögre segítségével az alsó emelethez két lapot, a felsőhöz pedig nagy pogácsaszaggatóval még kettőt. A töltelékhez maradék csokiganachet turbóztam fel tejszínhabbal, az alsó szintre étcsokisat, a felsőhöz epres fehércsokisat. Végül a többi ganache-val bevontam és marcipánnal burkoltam. A díszítés gyors kézimunka eredménye. Rézszínű lüszterfestékkel árnyékoltam a rózsát és arannyal pamacsoltam körbe az alsó részt. Sajnos megint keresztbetett a hőség és kicsit "megizzadt" a marcipán, ezért a felső árnyékolás már inkább úgymond antikra sikeredett, de utólag úgy látom, hogy jól is mutat a kicsit felhős hatás.

2010. augusztus 18., szerda

Borkrémes szedertorta cukormentesen



Családom egy férfitagjának készült ez a kicsi torta szülinapjára. Fel volt adva a lecke, mert kettes típusú cukorbeteg, tehát még nem inzulinozza magát, de cukrot már egyáltalán nem fogyaszt, ellenben vörösbor fogyasztását ajánlotta neki az orvos, ezért kizárólag csak az egri bikavért hajlandó meginni, naponta egy decivel. Mivel a bikavér elég száraz bor, talán egy deciben nem teng túl a cukortartalom sem, ezért úgy gondoltam, hogy az ajándék tortában lesz ez is. A cukorbetegséget figyelembe véve egy egész kis méretű piskótalapot készítettem részben teljes kiőrlésű liszttel, részben finomliszttel, de ugyancsak édesítőszerrel. Szerintem a piskóta is és a krém is nagyon finom lett, nem érződik ki feltűnően az édesítőszer mellékíze, mint általában a diabetikus édességekben. A pici tejszínhabdíszítéshez fruktózt használtam, de épp csak annyit, hogy édes legyen és ellensúlyozza a szeder enyhe savanykás jellegét.

Ez a mennyiség egy 18 cm-es átmérőjű kerek tortaformában készült. Remélem másnak is ízleni fog, íme a recept.

Hozzávalók a piskótához:

1 tojás

2 evőkanál édesítőszer granulátum (nálam Glukonon)

0,5 dl olaj

1 dl tej

5 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt

7 dkg finomliszt

1 teáskanál sütőpor

1 evőkanál kakaópor

Az egész tojást kikevertem az édesítőszerrel, majd hozzáhabosítottam az olajat és a tejet. A liszteket összekevertem a sütőporral és a kakaóporral, majd az egészet fokozatosan hozzászitáltam a tojásos keverékhez és robotgéppel kidolgoztam. Ha felvesz még egy kis tejet, nyugodtan mehet bele, a lényeg, hogy az eredeti piskótához hasonló állagú massza legyen a végén. A teljes kiőrlésű liszt általában több folyadékot felvesz, ezért kellhet még bele, nekem az egy deciliter elég volt.

Előmelegített sütőben, közepes lángon (gázsütő 5-ös fokozat) tűpróbáig sütöttem.

Hozzávalók a krémhez:

kb 20 dkg szeder

1 dl egri bikavér

1 evőkanál étkezési zselatinpor

2 dl savójától lecsepegtetett tejföl

2 dl tejszín

2 evőkanál édesítőszer (nálam Glukonon)

A szederből kiválogattam a díszítésre szánt szemeket, azokat félretettem és kb egy nagy maréknyit áttörtem szitán. A bikavérben elkevertem a zselatint és lassú tűzön addig melegítettem, míg gyöngyözni nem kezdett, majd félrehúztam a tűzről, hogy kihűljön. Közben a lecsepegtetett tejfölben elkevertem az édesítőszert, az áttört szedret és habbá vert tejszín felét. A langyosra hűlt zselatinos borba tettem a keverékből egy-két evőkanálnyit, elkevertem, majd az egészet hozzá a krémhez. Kis időre a hűtőbe tettem, hogy kicsit elkezdjen összedermedni. Időnként megkevergettem, majd mikor már láttam, hogy picit sűrűsödik, hozzákevertem a maradék tejszínhabot is.

A kihűlt piskóta tetejét egyenesre vágtam, rátettem egy alátétre, majd tortagyűrűvel körbefogtam. A szedres krémet ráöntöttem és pár órára a hűtőbe tettem dermedni. A kész tortát éles késsel elválasztottam a gyűrűtől, majd pici fruktózzal felvert tejszínhabbal és szederszemekkel díszítettem.

Bocsi, már nem volt időm megdizájnolni a tálalást...



2010. augusztus 14., szombat

Csak úgy kedvtelésből


Egyik kedvenc filmem a Labirintus című fantasy a 80-as évekből, amit szerintem sokan nemes egyszerűséggel mesefilmnek aposztrofálnának, de nem érdekel. :) Tele van rettentő jó karakterekkel, emiatt sosem fogom megunni, pedig a számítógépes grafikával készített filmeken nevelkedett generáció valószínűleg ma már jókat rötyögne rajta.

Az akkoriban szexszimbólumnak számító David Bowie játszotta benne az egyik főszerepet - bár elég viccesen nézett ki a szűk cicagatyában :) -, és a kislány szerepét Jennifer Connelly, aki azóta komoly színésznővé nőtte ki magát. Ezúton adok hangot felháborodásomnak, hogy nálunk a filmet azóta újraszinkronizálták, pedig az első szinkron baromi jó volt, nem is értem miért kell eltüntetni a föld színéről mindig azt, ami jó. :((( Na, nem is filmismertetőt akartam itt lejegyezni, csak gondoltam kedvet csinálok néhány emberkének hozzá, aki esetleg még nem látta. :)

A lényeg az, hogy ez a kis süti, vagy torta, most magamnak készült. A film egyik jelenetében két ajtókopogtató szerepel, ahol választani kell közülük a lánynak, hogy melyik ajtón lépjen tovább a Labirintusban. Az egyiknek a szájában van a kopogtató gyűrűje, ezért beszélni nem tud, a másiknak a fülében, amitől süket. A sztorit nem részletezem, én az elsőt választottam, hogy elkészítsem, némileg gyakorlásképpen, másrészt azért, mert tetszik, bár a másik figura is nagyon jó. Sajnos nem sikerült teljesen olyanra, mint az eredeti, mert az orra túl kicsi lett és emiatt egész más az arckifejezése, de úgy összességében meg vagyok vele elégedve nagyjából. Eredetileg fehér volt az egész a cukorborítással, úgy még másként mutatott, utólag festettem be fémhatású ételfestékből kikevert bronzos árnyalattal, így már csak a végén vettem észre, hogy nem stimmelnek az arányok.

A belsejéhez kakaós piskótát, fehér csokit és tejszínt használtam. Bármilyen meglepő, de a fényképen semmi utókezelést nem csináltam, csak kisebbre vágtam a képet, ezt azért mondom, mert a fekete tortaalátéten a ködös hatás attól van, hogy az ételfestéket körkörösen elmaszatoltam rajta, szerintem nagyon jól mutat. A két kép közti színárnyalatbeli eltérés abból adódik, hogy délelőtt fényképeztem az elsőt, aztán észrevettem, hogy lemaradt az alja, annyira a fejre koncentráltam, így délután még egyszer lefotóztam, de akkor már mások voltak a fényviszonyok.

Remélem annak, aki véletlenül ide téved és szereti ezeket a figurákat, szereztem egy kis örömet vele, én nagyon megszerettem, miközben készítettem.

Ha valakit érdekel, úgy tervezem, hogy a legközelebbi Labirintusos projektem a kis hernyó lesz! :)


2010. augusztus 12., csütörtök

Vizilovas torta


Ez a tortácska sem ma készült, de csak most tudom megmutatni. Kricky indított egy amatőr tortadíszítő versenyt, amire faragott tortákkal lehetett indulni, vagyis nem a hagyományos kerek vagy szögletes formával. Ez volt az első ilyen próbálkozásom és nekem is hihetetlen, de képzeljétek, megnyertem!!! :DDD Szinte a mai napig nem is hiszem el, mert én még soha semmilyen versenyt nem nyertem! Bár ha jól emlékszem, egyszer általánosban nyertem egy csokit a negyedik legjobb farsangi jelmezért, de igazából az is anyukámat illette volna, mert ő készítette. :)
Jó, tudom, hogy ez nem igazi cukrászverseny, de egyrészt nem is vagyok cukrász, másrészt nekem sokat számít azoknak a véleménye, akiknek szintén hasonló hobbijuk van és tudják, hogy mennyi munka van egy-egy tortában. Külön tetszett a versenyben egyébként, hogy nem lehetett szavazni, vagyis nem arról szólt az egész, hogy ki hány ismerősét tudja mozgósítani a cél érdekében, plusz anonim módon történt a pályázatok beküldése, senki sem tudta, hogy melyik tortát ki csinálta. Én külön próbáltam nehezíteni a kilétem felderítését egy viszonylag puritán fotó készítésével, ronda szürke betonfal előtt. :D

Ez a piskótafaragás nem az én asztalom, ezért igazából nem is értem miért engem választott a zsűri, mert semmi gyakorlatom nincs benne, látom is a hibákat szép számmal, plusz kicsit össze is csaptam, nem volt időm jobban kidolgozni, ahogy eredetileg elterveztem. Ráadásul szebbnél-szebb torták voltak, érdemes őket megnézni Itt, annyi féle stílusban készültek, hogy szerintem mindenki talál majd neki tetszőt. Lehetett még keksz- vagy piskótamasszából formázni is tortát, de én a nehezebbik feladatot, a faragást választottam, meg is gyűlt vele a bajom rendesen. Amúgy nem szívesen készítenék ilyet, mert sokkal tömörebb piskótából lehet csak megcsinálni, mint amihez a magyar ízlés szokva van, és emiatt nem olyan puha és finom, de hát itt most a látvány volt a lényeg. Ez itt most egyébként marcipánnal készült, ami a melegtől kissé megnedvesedett, de ez most kivételesen használt is a témaválasztás miatt. :)

Egyszóval most nagyon boldog vagyok és ezúton is szeretném megköszönni még egyszer Krickynek, akinek munkáját őszintén csodálom, és a másik két zsűritagnak, akiket nem ismerek személyesen, de tudom, hogy nagy szakértői a tortadíszítésnek, ezért különösen értékes a véleményük.
Egy biztos, ez az elismerés megerősített abban, hogy érdemes ezt a piskótafaragós dolgot is gyakorolnom, így valószínűleg gyakran láttok majd tőlem még hasonló "képződményeket". :)

2010. augusztus 9., hétfő

Motoros torta



Egy sportmotor, rajta bögyös pipivel, ez volt a konkrét kérés ennél a tortánál. :) Hát nem tudom... Éjjel, mikor díszítgettem, még egész bögyösnek tűnt, aztán nappali fénynél már nem volt annyira az, ebből is látszik, hogy a sötét slankít. :D

Szóval 30. szülinapra készült, természetesen pasinak. Úgy érzem, hogy a figurák formálásával még mindig vannak problémáim, lehet, hogy be kéne iratkoznom valami szobrász-szakkörre. :) Bár ez lapos volt és a hideg tortán gyorsan dermedt az anyag, így már nehezen tudtam az apróbb hibákat korrigálni. A lángnyelveket az oldalára a motoros fíling miatt találtam ki, szerintem feldobta egy kicsit.



2010. augusztus 4., szerda

Hello Kitty torta



Egy tündéri bájos kislány, Panka 3. szülinapjára készült ez a kis torta. 10-12 személyre terveztem, ezért került rá még egy pici emelet, mert úgy ítéltem meg, hogy a 18 cm átmérőjű tortaformám túl kicsi lesz önmagában. Talán így utólag nem is baj, mert azt hiszem sokat dobott rajta, hogy más mintázatot tudtam adni a két szintnek.
A macsekból két változatot készítettem, mert az elsőt túl picinek találtam, de végül rábíztam Zsuzsira, hogy melyiket tegye a tortára és ők ezt a kezében sütit tartó masnis kitty-változatot választották. :) Ez a darab fehérített marcipánból készült, a másik, a kicsit nagyobb pedig fondantból.
A torta tejszínes csokikrémes volt csokis piskótával, fondanttal burkolva

2010. augusztus 3., kedd

Mézes őszibarackfagyi marcipános csokitölcsérben


Nagy mennyiségű őszibarack halmozódott fel a háztartásban, aztán az irtózatos melegre való tekintettel úgy döntöttem, hogy rövid úton feldolgozom a nagy részét, nehogy tönkremenjenek itt nekem. Kezdetnek valami sütikében gondolkodtam, de rájöttem, hogy fagyiból még nem is csináltam barackosat, így e mellett döntöttem. A csokitölcsér ötlete egy régi bedobálós-cetlis receptes lapról származik, de az eredeti változatot teljesen átvariáltam, mert az már akkor sem működött tökéletesen, amikor először szemet vetettem rá, ráadásul nekem van házi marcipánom, az mégiscsak jobb, mint a bolti tartósítószeres változat. A két íz kiválóan remekül passzolt egymáshoz, bár a fagyievéssel kicsit sietni kellett, mert a tölcsérkék végét nem bírtam lyukmentesen lezárni, de ez egyáltalán nem esett nehezemre. Mármint a sietés... :)

A fagyinál az volt a koncepcióm, hogy krémes de mégis frissítő hatású legyen, ezért úgy döntöttem, hogy tejszín mellett joghurtot is teszek bele. Mivel manapság a joghurtok enyhénszólva lötyögős állagúak, fogtam és lecsepegtettem papír teaszűrőn (legfrissebb újításom! :)) és ettől olyan krémsajtos klassz állaga lett. Körülbelül egy órácska kellett neki a hűtőben. A mézzel való édesítés azért, mert a méznek szirupos állaga van, ráadásul ha elég zamatos a barack, már nem kell nagyon rásegíteni, így megmarad az eredeti frissítő gyümölcsös hatás. Nincs fagyigépem, ezért én a három részes mini mixer kicsi turmixos edénykéjét használom erre a célra. Igaz, hogy így csak kétszemélyes adagot tudok készíteni, de nekünk nem is kell több, és így is lesz vagy fél liternyi mennyiség. A másik előnye, hogy nem kell a botmixer fejét félóránként elmosogatni, mert az edénykét be tudom tenni a fagyasztóba és csak kiveszem egy-egy keverés erejéig. Tehát a recept:

Hozzávalók az őszibarackfagyihoz:

2 db nagy lédús őszibarack

1 dl joghurt

1 evőkanál méz

1 dl tejszín

A barackokat megmostam, majd leforráztam, és pár másodperc múlva már szépen le is tudtam húzni a héjukat. Mini turmixgépben teljesen simára turmixoltam, majd hozzákevertem a mézet. A lecsepegtetett joghurttal egy két fordulatnyit újra kevertem rajta, majd a kis turmixedényt egy az egyben betettem a fagyasztóba. Közben felvertem keményre a tejszínhabot. Körülbelül fél órát hagytam a joghurtos barackot a fagyasztóban, majd hozzákevertem a tejszínhabot. Ezután ismét visszakerült a fagyasztóba és kb fél óránként kivettem, lekapartam az oldaláról a fagyott részt, rákapcsoltam a mixer fejére és kevertem rajta egyet. Nekem úgy 3-4 óra alatt érte el végső krémes, de fagyis állagát. Ekkor átkanalaztam egy dobozba, amit fogyasztás előtt kicsivel érdemes áttenni a sima hűtőbe egy rövid időre, akkor könnyebb adagolni.

Hozzávalók a marcipános csokitölcsérhez:

10 dkg házi marcipán

5 dkg porcukor

1 tojás

5 dkg rétesliszt

1 evőkanál magas zsírtartalmú kakaópor

egy csipet só

egy késhegynyi fahéj

2-3 evőkanál tejszín

A marcipánt összetörtem villával és hozzákevertem a porcukrot, majd hozzáadtam az egész tojást és robotgéppel simára dolgoztam. Fokozatosan hozzáadagoltam a rétesliszttel összeszitált kakaóport a sót és a fahéjat. Végül összekevertem annyi tejszínnel, hogy krémes mégse túl folyós állagot kapjon. A gázsütőt előmelegítettem, majd beállítottam 3-mas fokozatra.

Elővettem egy nagyobb tepsit, sütőpapírral kibéleltem, majd 12 cm átmérűjő köröket rajzoltam rá és ezeken egy evőkanálnyi masszát elsimítottam. Kb. 7 perc alatt megsülnek a kis korongok. Amint kivettem őket, konyharuha segítségével még forrón kis tölcséreket formáltam belőlük. Miután kihűltek, megtartják formájukat és ropogóssá válnak. Méretükből adódóan egy gombócot bírnak el, de aki akar, csinálhat ennél nagyobbakat is. Sajnos mire kiértem az erkélyre fotózni és elrendezgettem az asztalon, kicsit megolvadtak a gombócok, de ez nem vont le az élvezeti értékükből. :)


2010. augusztus 2., hétfő

Verdák

Ismét készítettem barátnőméknek egy verdás tortát, csak az volt a kérés, hogy két külön járgány legyen a meséből, mert két pici fiúcska van a családban, nehogy összevesszenek a figurákon. Hát igen, az a tapasztalatom, hogy inkább játszanának vele, mint hogy megegyék. :)

Szóval Villám és Sally mellett döntöttem, mert nagyjából egyforma méretűek, de most nem tudtam olyan részletesen kidolgozni, mint legutóbb, mert Sallyről például csak netes kép állt rendelkezésemre, az is csak egy szögből. A körítésen sokat gondolkoztam, hogy ne legyen ugyanolyan, mint legutóbb, így most az útépítés motívumot próbáltam belecsempészni a kis kátránydarabka-szerűségekkel.

Triplacsokis torta volt, mert még a fondant alatt is azzal vontam be.


LinkWithin

Related Posts with Thumbnails